A BOROSTYÁNLÁZ

Manapság valóságos borostyánláz tapasztalható Európában és hazánkban is.
A kínai áttelepültek népes csoportja előszeretettel vásárol nagyobb mennyiségben úgy nyers, mint polírozott formában borostyánt, és borostyánból készült ékszereket. Kínálatban nincs hiány: a szomszédos Ukrajnából ugyanis bőven kerül ebből a gyönyörű kőből a magyar piacra, általában csempészáru formájában.


A Dnyeper folyó mentén található borostyánlelőhelyek rég - óta ismertek, de kitermelésük csak 1993-ban kezdődött. A Szovjetunió idején ugyanis nem volt szükség az ukrán borostyánra, hiszen a kalinyingrádi orosz lelőhelyeken található a világ borostyánkészletének majdnem 90%-a. Az ukrán borostyán 40 millió évvel ezelőtt, az eocén korban keletkezett, amikor Ukrajna területe még sziget volt, a szomszédos Belorusszia és Lengyelország pedig tenger. Az ukrán borostyán fizikai és kémiai tulajdonságait tekintve, nem különbözik a balti borostyántól. Azonban, amíg a balti borostyán kisméretű, és ott csupán 10% az ékszer minőségű kő aránya, az ukrán borostyán nagyobb, 60%-át 30 grammot is meghaladó méretű darabok alkotják, 25%-a ékszer minőségű, ráadásul rendkívül gazdag szín- és árnyalatváltozatokban. Ukrajnában a hivatalos borostyán-kitermelés évente 3-5 tonnát tesz ki, az illegális kitermelés azonban ennél jóval nagyobb. Az illegális kitermelésekben a lelőhelyek környékén található falvak lakosságának több mint fele érintett, ez megélhetésük szinte egyetlen forrása. A keresetük átlagosan napi 500 hrivnya, vagyis 5-6 ezer forintot tesz ki. A lelőhelyek területét és az oda vezető utakat védelmi pénzt szedő, felfegyverezett illegális alakulatok őrzik. Csak a védelmi pénz napi több tízezer dolláros bevételt biztosít az illegális borostyánbizniszt felügyelő bűnban - dáknak és korrumpált „csinovnyikoknak”. Az ukrán lelőhelyeken a borostyán elszórtan, fészkekben, kisebb erekben található meg, 3-10 méteres mélységben. A lelőhelyek zömmel mezőgazdasági és erdős területeken találhatók, és a művelésük nagyipari technológiákkal nem gazdaságos. A családi, ill. kisméretű munkaközösségek legalkalmasabb vállalkozási formák e fajta lelőhelyek műveléséhez. Ehhez azonban Ukrajnában még hiányzik a törvényi bázis, így virágzik a fekete bányászat. A kitermeléséhez először kotrógép segítségével árkot ásnak, amelyet vízzel töltenek fel. Onnan tűzoltó tömlők és szivattyúk segítségével egy fémcsőbe pumpálják a vizet. A fémcső be van ásva a talajba, és a nagy nyomáson érkező víz szétmossa benne a homokos talajt. A kimosott borostyánt – mivel könnyű és felúszik a víz felszínére – hálókkal gyűjtik össze.

Szigorú törvényi szabályozás hiányában az ukrán állam óriási bevételektől esik el. A borostyán kitermeléséről és értékesítéséről szóló törvénytervezetet 2014 decemberében nyújtották be az ukrán parlamenthez, de a mai napig nem fogadták el. Amíg a törvényhozási viták folynak, az értékes köveket kereskedelmi mennyiségben csempészik ki az országból. Az eladásra kínált nyers borostyán aktuális árairól való tájékozódásban a borostyántőzsde (Gdansk, Lengyelország) adatbázisa nyújthat segítséget. A borostyán ékszerek iránt felélénkült keresletnek köszönthetően, széles tartományban, változó minőséggel találkozhatunk a kínálati oldalon. A természetes, nem kezelt borostyán mellett rekonstruált köveket, kompozit termékeket és gyakran utánzatokat is eladásra kínálnak. Az utánzatok sem egyformák, egyik-másikról első ránézésre nehéz megmondani, hogy hamisítvány. A borostyán különböző műgyantákkal való hamisítása régóta ismert eljárás, és ennek kimutatásához gyakran elegendő vörös izzásig felmelegített tűvel megszúrni a követ. A valódi borostyánnak finom, tömjénszerű illata van, míg a műgyantából készült darabok szúrós vegyszerszagúak.Vannak azonban újfajta utánzatok is, amelyek borostyán és a műgyantát alkotó monomerek együttes polimerizációjának eredményei, a borostyán jelenléte pedig elfedi a műgyantát. A borostyánporból összeolvasztott rekonstruált köveket sem lehet csupán illatuk alapján azonosítani, a különbség ebben az esetben a polimerrács szerkezetében keresendő. Az ilyen termékek beazonosításához és a valódi, nem kezelt borostyántól való megkülönböztetéséhez nagyszerű lehetőségeket biztosít a Raman-spektroszkópia. A Raman-spektroszkópia egy roncsolásmentes, gyors és minta-előkészítést nem igénylő optikai anyagvizsgálati módszer. A mintát egy monokromatikus fénynyalábbal (lézerrel) világítjuk meg, és megmérjük a mintáról visszaszórt fény spektrumát a gerjesztő forrásától nagyobb hullámhosszak tartományában. Az itt megjelenő szórási csúcsok a minta kristályrácsának vagy az azt alkotó molekuláknak a rezgési frekvenciáit mutatják. A csúcsok helyzetéből, intenzitásából és szélességéből meghatározható a minta összetétele és számos egyéb jellemzője is. Az itt bemutatott mérésekhez használt Renishaw Raman-spektrométer mikroszkóppal van egybeépítve, így nagyon kis, akár néhány száz mikronos méretű minták vizsgálatára is alkalmas. A gerjesztés 785 nm-es hullámhosszú félvezető lézerrel történt, a spektrumot az 1000-2000 cm-1 közötti tartományban vettük fel.