India – a színes drágakövek és a gyémánt õshazája. Mindig várakozással és izgalommal várom az indiai utazást. Miközben a drágakõ-vizsgálati eszközeim mellett rengeteg ruhámmal, cipõmmel, kedvenc utazó kávés csészémmel, kencékkel és egyéb nõi csecsebecsével próbálok beférni a bõröndömbe - nehogy meghaladja a 20 kilót! - tervezem, kivel kell találkoznom, mit akarok megnézni, mit kell feltétlenül megvennem. Ideges vagyok, és rossz néven veszem, ha ilyenkor szólnak hozzám. Most is mogorván felvettem a telefonomat: „Jó hírem van számodra - hallottam Hercsik Anita, az utazásszervezõ és az indiai ékszer promóciós konzulátus magyar képviselõjének ezüstösen csilingelõ hangját - szombaton Szurátba (angolul Surat) megyünk. Tudom, hogy már régóta azt szeretted volna!”
Surat a gyémántok városa: a világ nyers gyémántjainak 92%-át, az indiai gyémántok 99,99%-át Suratban csiszolják meg, és az indiai gyémánt exportjának 90%-át Suraton keresztül bonyolítják le. A gyémántcsiszoló ipart Suratban 1901-ben állapították meg a Kelet-Afrikából áttelepült csiszolók. 1970-ben elõször exportáltak az USA-ba Suratban csiszolt köveket, 2005-ben pedig a gyémántexport 15 billió (!) USD-t hozott Indiának. Ma nem csak apró méretû köveket csiszolnak Suratban, hanem nagyobb méretû, értékesebb darabokat is, és arany ékszereket is készítenek mind a nemzetközi, mind pedig a hazai piacra. A Diamond World újság legfrissebb adatai szerint, amíg Japán csiszolt gyémántok importja 2013 júniusában 18%-kal csökkent, az indiai export Japánba 8%-os növekedést mutatva elérte a 33,5 millió USD-t. Ugyanakkor a Japán import Izraelbõl 38%-kal, Belgiumból pedig 33%-kal csökkent.
A gyémánt- és textiliparnak köszönthetõen, ma Surat India leggyorsabban fejlõdõ, 4,5 millió lakosságú, nagy területû városa. A gyémánt kereskedelmi negyede Surat szívében, az óvárosban található meg. Gyakorlatilag az egész óváros gyémántkereskedelmi központ. Zsúfolt és kopott kinézete ellenére a világ egyik legbiztonságosabb része, íratlan szabályokkal, családi vállalkozásokként mûködõ gyémántszállító, és „kézbõl kézbe” elven mûködõ, kifogástalan referenciájú pénzforgalmi cégekkel.
A látogatásunk meghívásos alapon jött létre: Kanu Asodaria surati gyémántkereskedõ hívott meg minket, hogy megmutassa nekünk féltve õrzött kincsét: egy 182,53 ct tömegû, sárgásszürke színû nyers gyémántot, amely természet faragványaként Ganésa, a hindu vallás öt elsõdleges istensége egyik legkedveltebb istenképére hasonlít.
Az elefántfejû, embertestû Ganésa istent a Kezdetek és Akadályok Urának tartják, aki elhárít minden akadályt és sikert hoz minden vállalkozásba, kezdeményezésbe. Õ a tudomány és a mûvészet védnöke, az értelem és a bölcsesség istene. Õ az elsõ, akihez imádkoznak minden rítus és szertartás kezdetén.
Az elefántfejének története több változatban ismert. Számomra a legkedvesebb az, amely szerint Párvati, Siva fõisten felesége sokat szenvedett magányban, mert gyakran és hosszú idõre magára maradt. Gyermekre vágyott, hogy legyen valakije, akivel foglalkozhat, játszhat, akit szeretgethet. Ganésa akkor született, amikor Siva a világegyetem ügyeivel elfoglalva, távol volt otthonról. Nem ismerte az apját, és amikor az váratlanul hazatért – ráadásul az anya éppen fürdött – nem akarta beengedni a házba. Siva azonnal dühbe gurult és egy kardcsapással lefejezte a fiút. A zajra kirohanó Párvati a lefejezett gyermeket látva hangos zokogásba kezdett. Siva megsajnálta a feleségét és megparancsolta szolgáinak, hogy menjenek és az útjukba kerülõ elsõ élõlény fejét hozzák elé. Egy idõ múlva a szolgák elefántfejjel tértek vissza, mert nem találkoztak senki mással. Siva a fia testéhez illesztette az elefánt fejét, és életre keltette a gyermeket.
Ganésa egy nagyon kedves istenség, elõször azért is, mert gyermek: nem lehet nem szeretni. Szimbolikus jelentõsége van mind a keze tartásának, mind pedig a négy, karjában tartott tárgynak is: a felfele fordított tenyér áldást, a lefele tartott pedig menedéket, illetve védelmet ad a kérõnek. Az egyik kezében tartott elefántösztöke segítségével szétválasztja a hívõ jó és rossz ösztöneit ezzel „középútra” segíti az illetõt. A tõr a halál feletti uralmat, a kötél a megkötözöttségektõl való felszabadulást szimbolizálja. Az egyik kezében édes süteményt tart, jelezve azzal a spirituális út jutalmát. Az egyik agyara félig le van törve. A legenda szerint, a nagy szorgalma miatt Ganésa letörte az egyik agyarát, hogy azzal tudjon írni neki diktált Mahábharátát.
A szanszkrit írásokban Mahábharáta már említést tesz Suratról. Krisna fõistenség a Mahábharáta szerint éppen Suratban szállt meg a Mathurából Dwarkába vezetõ útján. A helyi hindu hagyomány szerint Suratot - amilyennek ma ismerjük - a 15. század végén egy Gopi nevû brahman Suryapür (a Nap Városa) nevén állapította meg.
Suratot Mumbaijal jól kiépített autópálya köti össze. Ennek ellenére a mindössze 280 km-es távolságot odafele 5 óra, visszafele a sötétség és szakadó esõ miatt 7 óra alatt tettünk meg. Nem csak a nagy forgalom miatt nem tudtunk gyorsan haladni: helyenként kis tehéncsordák pihentek a sztráda közepén és azokat óvatosan ki kellett kerülnünk nehogy megzavarjuk a szent állatok pihenését!
Az utazás összes kellemetlenségét nagyon gyorsan elfelejtettük. Kanu Asodaria saját otthonában, családja körében fogadott minket virágokkal és az indiai hagyomány szerint a homlokunk közepére tett áldással. Mi is igyekeztünk kedveskedni neki: Oszvald Nándor gondosan becsomagolva elhozta magával az általa készített kiállítási tárgyait. A talál - kozá sunkról több indiai újság és tv- csatorna is beszámolt.
|