Az elit drágakőgyűjtők köve
Nincs a szakmában olyan ember, aki ne lenne tisztában a gyémánt 4C besorolási szabályokkal. Súly és csiszolási forma, a csiszolás minősége, színe és tisztasága mindenkinek a „könyökén jön ki”. Nem szeretjük a zárványos köveket, az ékszer iparban nem! Van azonban, amikor éppen a zárványosság egyedülálló természeti csodája varázsol el egy-egy gyémántot, amire a ritkaságok gyűjtői vadásznak. Legutóbbi utazásomon, az INHORGENTA ékszer-, óra- és drágakő-kiállításon én is ilyen kövekre vadásztam, amelyeknek a világban sincs párjuk. Most egy ilyen követ szeretnék bemutatni a tisztelt olvasóimnak.
Pezsgőszínű, 1,89 ct tömegű, 6,75 x 7,03 x 4,50 mm méretű, négyzetes radiánt csiszolású gyémánt, átlátszó és igen feltűnő, átlósan elhelyezkedő kereszt (mégpedig máltai kereszt) formájú zárvánnyal rendelkezik. Mikroszkópos vizsgálat során kiderült, hogy ez a kő enyhe színzónásság és tűhegyszerű sok-sok aprócska kristályon kívül nemigen tartalmaz mást! A kereszt nem kettő, egymást keresztező vonalból áll, hanem 4 db háromszög alakú szárnyból, amelyek a tábla alatt a háromszög csücskével egybeérnek egy pontban, és lefelé, a rundiszt sarkaihoz kiszélesedve, „forgó lapátok”-ként helyezkednek el a kőben. Az egész szerkezetet a lebegő szellemhez hasonlítanám! Már csak azért is, mert minden igyekezetem ellenére, különböző megvilágítási technikával próbálkozva nem tudtam „élvezetes” fotót készíteni róla. Hangsúlyoznom kell a kőcsiszoló művészetét is, aki a megfelelő csiszolási forma, a szögek és a szükséges arányok megválasztásával abszolút egyedi megjelenésű, gyűjteménybe való darabot tudott varázsolni egy zárványos kőből. Egy ilyen kő piaci értékét pedig nem a zárványossága, hanem egyedisége határozza meg.
A gyémánt Földünk legrégebbi, legtitokzatosabb ásványa. Terméselemek ásványi osztályába tartozik, és a különleges tulajdonságait a szénatomokból álló kristályszerkezetének köszönheti. A szén a föld mélyében szétszórva, szilikát ásványokban, oxid formában CO2- és CO3-ként, redukált formában gyémánt- és grafitként, valamint hidrogénhez kötve metángáz, illetve más szerves vegyületekben található meg. A gyémánt a 40 ezer atmoszféránál magasabb nyomás és 950–1400 °C hőmérsékleti tartományban stabil termodinamikailag. A földkéreg egyenlőtlen vastagsága (kb. 40 km) azonban nem elegendő a szükséges nagy nyomás biztosításához. A földkéreg bizonyos helyeken megfigyelhető megvastagodása a ma is végbemenő lemeztektonikai folyamatokra vezethető viszsza. A föld köpenyének nagy része a kéreg-megvastagodási helyeken megfelelő nyomás–hőmérséklet kondíciókkal rendelkezik a gyémánt keletkezéséhez, kivéve az alacsony széntartalmát. A gyémánt nagyobb mennyiségben történő növekedéséhez a szén jelentős mértékű felhalmozódására is szükség van. Ezen tényezőkre vezethető vissza a kristályos gyémánt nem egyenletes eloszlása: a gazdaságilag visszatérülő gyémántbányászat csak bizonyos geológiai feltételek teljesítése mellett lehetséges. A lemezek a köpeny mobilis részén, az ún. asztenoszférán mozognak. A mozgáshoz szükséges energiát a köpeny mélyebb, olvadt rétegeinek forgásszerű áramlása és a radioaktív bomlásban keletkezett hő biztosítják. A gyémánt keletkezéséhez a lemeztektonika egyrészt segít a felületi szén mély rétegekbe való bejuttatásával, másrészt pedig lehetővé teszi a köpenykőzetek olvadását és így hoz létre a gyémánt kristályosodásához szükséges folyékony közeget.
A tektonikailag és szeizmikusan aktív régiókban (földrengések, vulkánkitörések) a gyémánt, mint a szén megjelenési formája instabil, de ott is található, azonban csak mikro- és nanoméretű kristályokként. Az ékszer minőségű gyémántok a kontinentális kraton (ősmaszszívum) legősibb, az ún. arhaikum részén találhatók, és főleg a kimberlithez, a föld melyéből a litoszférán áttörő magmás hordozókőzethez vannak kötve. A kimberlit magmának 200–300 km, de legalább 140 km mélységből kell feltörnie, azaz abból a melységből, amely a gyémánt termodinamikai stabilitásához szükséges nyomást tud biztosítani.
A kraton szélein, az ún. övében is találhatók ékszer minőségű gyémántok, de a hordozó magmás kőzet a kimberlit helyett lamproit. A lamproit kürtők és intruzív vénák lényegesen kisebbek, és ritkábban találhatók (például a rózsaszínű gyémántokról híres Argyle-bánya Ausztráliában).
A gyémánt ásványi zárványai a föld legmélyebb részéből származnak, és így indikátorokként szolgálnak a föld mélyében lezajló folyamatok tanulmányozásához. A geológia tudomány a geológiai folyamatok megértéséhez - a drágakő tudománytól eltérően - nem a nitrogéntartalom alapján, hanem az anyakőzet szerint két csoportba sorolja be a gyémántokat: P-típus (az anyakőzet peridotit) és Etípus (az anyakőzet eklogit). A litoszférából a hordozó magmás kőzet által felhozott gyémántok besorolása a Ptípusba vagy E-típusba a szilikát- (gránátok, piroxenek) ill. szulfidásványok (pirrhotin, pentalandit) jelenléte alapján lehetséges. A zárványvizsgálati eredmények alapján igazolhatók azon modellek, amelyek szerint a kutatók elképzelik - ma még csak nagy vonalakban ismert – a régmúltban lezajlott gyémántkristályozódás részfolyamatait.
Az ásványi zárványok mellett a gyémántnövekedési morfológia is fontos információval szolgál a kristályozódási körülményekről. Amíg a színes gyémántok esetén a színzónaság megfelel a növekedési zónaságnak, színtelen (fehér) ékszer minőségű gyémántoknál a növekedési zónaság polarizált fényben vagy speciális módszerek segítségével – pl. katód lumineszcencia – láthatóvá válik. A vizualizálási technológiák és spektroszkópiai módszerek segítségével nyert eredményeket csak úgy lehet értelmezni, hogy a monokristályos szerkezetű, ékszer minőségű gyémántok – a korábbi elképzelésekkel ellentétben – nem nőhetnek meg a szilárd (mint pl. grafit) közegben, a növekedésükhöz mindenképpen vízre, vagy alacsony viszkozitású és vizes komponenst is tartalmazó közegre van szükségük.
A gyémántgeológia iránt érdeklődők, e témakörben a legújabb eredmények részletes összefoglalását a Gems & Gemology folyóirat 2013. Vol. 49., No. 4. számában megtalálják.
|