A TÕZEGTAVAK SZÉPE
There are no translations available.

Ceglédbercel kincse

A tőzegtavak szépeÉppen Madeira egyik magas kilátójáról gyönyörködtem az Atlanti-óceánban, amikor megszólalt a mobiltelefonom. Egy fiatal nõi hang volt, aki konzultációt kért egy Magyarországon kihalászott igazgyöngyrõl (!). „A kagylója megvan?” – kérdeztem. Igennel válaszolt.

A kagylóhéj egy cipõs dobozban érkezett a laborba:
19 cm hosszú volt. Öblös, ép teknõi még össze voltak kapcsolva a sarokpánttal (1. ábra). Horgászás közben akadt a damilra. Az állat valószínûleg nemrég kipusztult belõle, hiszen a kagylóhéj belsejében lévõ gyöngyház még nem veszítette el gyönyörû fényét. Budapesttõl 60 km-re délkeletre, Albertirsa és Cegléd között fekszik Ceglédbercel község. A község déli határán, lápi tõzeges területen folyik a Gerje patak, amely az igen ritka síkvidéki források egyike, és amely a Tisza folyó vízgyûjtõ területéhez tartozik. A területen a patak vizébõl lerekesztve öt tó található, ezekbõl háromban jelenleg rendszeres horgászat folyik. Fogható halak: ponty, amur, csuka, süllõ, harcsa,
keszeg, kárász, busa, sügér, törpeharcsa és afrikai harcsa is. A patak mentén és a tavakat átölelõ füves zöld területen - az utóbbi idõk esõzéseinek, valamint a patak és a környezõ csatornák karbantartási munkálatai elmaradásának köszönthetõen - visszatelepedtek a már kipusztultnak hitt növények, átalakítva a tõzegesedõ láprétek jellemzõ növénytársulásait. Az élõvíz tisztaságát és ökológiai egyensúlyát a kagylók jelenléte is jelzi, hiszen ezek az állatok igen érzékenyek a környezeti paraméterekre, mint a víz kalciumtartalma, pH-értéke, oxigénkoncentrációja stb. Nagyon fontos a
halak jelenléte is, hiszen a kagylók a vízben lévõ mikroszkopikus méretû szerves törmelékekkel,
megbomlott növényi és állati maradványokkal táplálkoznak.

A megtalált kagyló az Anodontinae családba tartozó, ún. Anodonta cygnea, vagyis óriás tavi kagyló. Az Anodonta megnevezés latinul azt jelenti, hogy „fogatlan”. A kagylók teknõinek minél szorosabb záródását általában a sarokpánt tájékán lévõ kagylóhéj fogszerû kinövései és bemélyedései biztosítják. A mi kagylónknak nincs szüksége fogaira, mivel csendes tóvizekben és nem a gyors folyókban található. Európától Kelet-Szibériáig igen elterjedt. Az életkora elérheti az 50 évet, és 22 cm-esre is megnõhet. A kagyló héját alkotó teknõi szimmetrikusak, és a hátukon lévõ kötõszalaggal, sarokpánttal kapcsolódnak össze, két búbja körül jól láthatóak a növekedési vonalak (2. ábra),
amelyek emlékeztetnek a fák évgyûrûire, de semmiképpen nem azonosak azokkal. Európában, így hazánkban is, szigorúan védett állat.

A kagylóhéj három rétegbõl áll: külsõ (periostracum), közbülsõ (ostracum) és belsõ (hypostracum) részbõl. A külsõ szaruszerû réteget, az epidermiszt, keratin típusú fehérje (rostos proteinek és poliszacharidok komplexuma), az ún. conhioline alkotja. A conchioline színe sötétbarna, szürkésbarna, sötétzöld vagy feketés. Ez a kagyló védõrétege, amely lehetõvé teszi az állat elrejtõzködését is. A közbülsõ réteget hexagonális keresztmetszetû kalcitprizmák alkotják. Kb. 1 mikron (1 mikron = 1/1000 mm) méretû pici kristályprizmák egymással párhuzamosan helyezkednek el úgy, hogy minden egyes kristályt egy nagyon vékony, ragasztószerû szervesanyag-réteg veszi körül. Az édesvízi kagylókban – valószínûleg az édes víz eltérõ nyomelemösszetétele miatt – a közbülsõ réteget gyakran a kalcit mellett (helyette) aragonitkristályok is alkotják. Ezt a réteget porcelánrétegnek is nevezik, mivel matt színû és semmi irizálást nem mutat meg.

Ez a réteg biztosítja a kagyló mechanikai stabilitását. A belsõ, fénylõ, ún. gyöngyház- (idegen nyelveken: nacre, mother of pearl) réteget rendezett, egymás felett rétegesen elhelyezkedõ, 0,2-0,6 mikron vastagságú aragonittáblácskák alkotják. Az aragonit és a kalcit kémiai képlete ugyanaz (CaCO3), a különbség kristályszerkezetükben van: amíg a kalcit a trigonális, az aragonit a rombos rendszerbe tartozik.

A gyöngyházat alkotó egyes aragonitkristályok nagyon parányi, mikroszkopikus méretûek, átlátszó monokristályok, melyek C-tengelyükkel a felületre merõlegesen helyezkednek el. A gyöngyház szerkezetét rosszul rakott téglafalként lehet elképzelni, amelyben az egyes aragonit-„téglácskákból” álló rétegek törésekkel, hullámzóan futnak ki a felületre.

A gyöngyház éppen e réteges szerkezetnek köszönhetõen, a fényelhajlás és interferencia következményeként mutatja az irizáló hatást, azaz a szivárvány színjátékát, amely a gyöngyház réteg teljes térfogatán, és nem csak a felületén figyelhetõ meg. Minél vastagabb és rendezettebb ez a szerkezet, annál szebb a fény játéka. A kagyló teknõin belül a köpeny következik, amely körülveszi az állat belsõ puha testét és szerveit. A köpeny a kagylóhéj külsõ pereme mentén bele van nõve a gyöngyházba, a külsõ epitelium és a kagylóhéj között vízréteg található. A köpeny külsõ epitelium sejtjei, a köpeny teljes felületén termelik a kagylóhéj felépítéséhez szükséges vegyületeket. Amennyiben a kagylóhéj és a köpeny közé bekerül egy idegen test - akár egy parazita is -, amely bekerül a köpeny mélyebb szöveteibe, a köpenyben egy ciszta keletkezik. Ebben a cisztában „születik” a gyöngy: az állat igyekszik megszüntetni az idegen test irritáló hatását úgy, hogy körbevonja azt a gyöngyház réteggel.

Abban az esetben, ha az idegen test nem kerül mélyre a köpenybe, hanem a kagylóhéj belsõ rétegéhez tapad, keletkezik a tömör „hólyag”- gyöngy, melynek egyik fele domború, a másik fele pedig lapos, és bele van nõve a gyöngyház rétegbe (3. ábra). Ennek a gyöngyfajtának tenyésztett változata az ún. mabé gyöngy: a köpeny és a hypostracum közé helyezik a mûanyag korongocskákat, amelyeket az állat gyöngyházzal von be. A gyöngyház viszont nem tapad a mûanyaghoz, azért a mabé gyöngy lényegében csak üres, gyakran igen vékony gyöngyhéj, amelyet gyantával töltenek ki, és a hátsó lapos oldalát gyöngyházzal zárják be.

A laboratóriumba behozott kagyló jobb oldali teknõjének alsó részén, a köpeny tapadási pereme felett, mélyedés formában jól látható a kagylóhéj sérülése (4. ábra), amely megakadályozta az élõ kagyló tökéletes bezáródását, illetve lehetõvé tette az idegen test kagylóköpeny alá bekerülését. Így született a „tõzegtavak szépe”: egy édesvízi igazgyöngy, pénzben nem mérhetõ szép emlék.