SZIGETEK GYÖNGYE ÉS A GYÖNGYÖK SZIGETE
There are no translations available.

Egy rövid kalandtúra, szakmai fűszerrel

Befejeződött az ünnepek előtti hajrá, a fenyő és a karácsonyi sütemények illata, csengők hangja és gyertyafény vesz körül. Én meg pakolom a hátizsákomat és gondolatban már messze földön járok. Most az indonéziai szigetvilág az úti célom: Bali, Lombok, Gili-szigetek, Flores és Komodo. Túraruhák, jól kitaposott bakancs, fejlámpa, vadászkés..., és természetesen a nélkülözhetetlen fényképezőgép, lupe, kalapács és véső. Némi gondolkodás után visszateszem a kalapácsot és a vésőt: nem ásványok gyűjtésére indulok, hanem gyöngytermelő vidékre! Az 5 000 km parthosszával, több belső tengerrel – Jáva-tenger, Banda-tenger, Celebesz-tenger, Arafura- és Timor-tenger – északról a Csendes-, délről az Indiai-óceánnal határolt Indonézia ideális hely a gyöngytenyésztésre. Valamikor ez a partvidék bővelkedett a vadon élő Pinctada maxima (osztriga faj) kagylókban. Természetes telepek ma egyre ritkábban találhatók, hiszen a terület aktív vulkánokkal rendelkezik, gyakoriak a víz alatti földrengések és rendszeres az El Nino jelenség, melynek következtében változnak a víz- és levegőáramlatok. A gyöngyfarmok több kis szigeten, az Egyenlítőtől északra és délre, Szumátra északi csücskétől Új-Guinea nyugati partjáig találhatók. (Lásd térkép!) Az indonéziai Pinctada maxima hasonlít az ausztráliai változatra, a kifejlett kagylók elérhetik hosszban a 30 cm-t, vastagságban a 3 cm-t is, és a súlyuk 5 kg is lehet. A gyöngytenyésztéshez mind az ezüst-, mind pedig az aranyajkú kagylókat használják, azonban az Egyenlítőtől délre gyakoribbak az ezüstajkú kagylók, míg északra főleg az aranyajkú kagylók találhatók. Amíg az ezüstajkú kagylók nagyobb arányban termelik a fehér és ezüstös színű gyöngyöket (kb. 50%, a többi krémszíntől sárgáig található, és 5-10% az aranyszín), az aranyajkúak főleg (60-90%) a krémszínű, a sárgás és az aranyszínű gyöngyöt termelik, a maradék pedig a fehér színűt. 

Szigetek gyöngye

A kezdet kezdetén - az első gyöngytenyésztési kísérletet már 1918-ban(!) a japánok hajtották végre a holland fennhatóságú, Arufura-tengerben található Buton-szigetcsoport egyik kis szigetén - a tenyésztéshez a vadon élő Pinctada maxima kagylókat búvárok gyűjtötték. Ma a természetes állomány szigorúan védett, és a gyöngytenyésztésre a speciális állomásokon e célra szaporított és előnevelt több százezer állatot fogják be. A szaporítóállomások olyan helyeken találhatók, ahol a Pinctada maxima a természetben is előfordul: Halmahera, Aru, Malaku, Lombok, Sumbawa és Timor szigetek.

A szülő állatok még ma is a vadonból származnak, és egyelőre még nem alkalmazzák a géntechnológiákat. Az eladásra szánt tenyészállatoknak 6 hónapnál idősebbnek, és 5 cm-nél nagyobbnak kell lenniük. Az áruk pedig cm-enként csupán pár dollár. Kétéves korukra az állatok 11-14 cm hosszúak, és 200-220 g súlyúak, ami lényegesen kisebb, mint a természetben élő társaik súlya.

A gyöngytenyésztő farmok a turistaforgalomtól távolabbi helyeken találhatók, gyakran infrastruktúrával nagyon gyengén, vagy egyáltalán nem ellátott helyeken. Nagyobb, műszakilag jobban ellátott farmok - ausztráliai és svájci cégeken keresztül - többségében japán tulajdonban vannak. A nehéz klimatikus viszonyok mellett kevés a kiképzett személyzet, és extra költségekkel jár a terület őrzése is. A kis farmok igen kiszolgáltatott helyzetben vannak és engedélyeken kívül semmi segítséget nem kapnak a kormányzati forrásokból. Az oltást kizárólag japánok végzik. Az oltóanyagként – azaz gyöngymagként - az amerikai édesvizű kagylók gyöngyházát használják. A gyöngymag gyára Bali szigetén található. A tenyésztési idő Indonéziában átlagosan 15-24 hónap. Az első tenyésztési ciklusban a fiatal kagylók gyengébb minőségű, 10 mm alatti átmérőjű, vékonyabb héjú gyöngyöt termelnek, melyeknek csupán 40%-a szimmetrikus, a többi pedig szabálytalan alakú barokk gyöngy. A második tenyésztési ciklusban a szüretelt gyöngy 60%-a piacképes, jó minőségű gyöngy: átlagban 9-14 mm átmérőben, 3 mm-es gyöngyhéj vastagságú, magas arányban kerek, jó lüszterű gyöngy. A harmadik tenyésztési ciklusban nyert gyöngyök nagyobbak, átlagosan 15 mm-es, vastag gyöngyhéjú, de több felületi hibával és alacsonyabb lüszterrel rendelkeznek.

A harmadik ciklus után a kagylókat Mabé gyöngytenyésztésre használják, és a kiöregedett, gyöngytenyésztésre már nem alkalmas kagylók gyöngyház héját Padangba (Szumátra szigete) dísztárgykészítőknek tovább értékesítik. Lombok szigetét Bali 1717 m magas Batur nevű vulkáncsúcsáról pillantottam meg először. Megérte a fáradságot a hajnali 2 órakor megkezdett túra! Káprázatos látványban volt részem: három vulkáni tó és távolabb a Lombok szigetén emelkedő, ugyancsak működő 3726 m magas Rinjáni vulkán. Az erőpótláshoz vulkáni gőzben főtt tojást reggeliztem, és nagyon jólesett a forró tea is! Bali pezsgése után, a karnyújtásnyira levő Lombokon egészen más környezetbe kerültem: a két sziget kultúrában, vallásban és nemzetiségben, valamint természeti adottságokban is eltér egymástól. Türkiz színű, szinte érintetlen fehér homokú strandok, sziklák és autentikus települések. A helyi lakosság elsősorban halászatból és mezőgazdaságból él: rizsteraszok, chili paprika és a híres dohányültetvények a dohányszárító házakkal. A dohányt Jáva szigetére viszik, ahol fermentálják és cigarettát készítenek belőle. A felnőtt férfilakosság nagy része dohányzik, de nem azért, mert szereti a dohány füstjét.

A muszlim vallás miatt a fiatalok nehezen ismerkedhetnek, hiszen nem lehet csak úgy megszólítani egy muszlim lányt! Nagyon szellemesen oldották meg: a férfiak dohányoznak, a lányok pedig az öngyújtót tartják maguknál. A férfi kéri a tüzet, és ha tetszik a lánynak megkapja, azután szóba lehet elegyedni vele… Egyet csattintottam az ujjammal: de kár, hogy nincs öngyújtóm! Bár rögtön eszembe jutottak a régi magyar filmek, ahol mindig a nő volt az, aki kéri a tüzet. A szállodába érkezve ledobtam a hátizsákomat, sarokba hajítottam mindössze 10 kilónyi útitáskámat, és rögtön, ahogy voltam elindultam a gyöngyösökhöz. Volt helybéli segítségem is, így egyenesen odataláltam. Pár mondat után rájöttek, hogy „némileg” szakmabeli vagyok, pontosan tudom, mit akarok és tisztában vagyok az árakkal is. Hoztam is a laboratóriumnak referenciaanyagot a helyben termelt gyöngy minden színű változatából, és még néhány darabot a gyöngy szerelmeseinek is!